Mindig is fogékony voltam a művészetre. Általános iskolában kezdődött ahol több szakkörre is jártam, de ott akkor még csak a kerámiázás érdekelt. Később, ahogy körvonalazódott, hogy mi is érdekel igazán, akkor már a grafikusi előkészítőre jártam. 6 évig tanultam grafikát, festést, művészet történetet, de mindig kíváncsi voltam a többi művészeti ágra is.
Két különálló dekoratőrnél kezdtem el a nagybetűs életet és mind a kettőjüktől sokat tanultam. Egy teljesen más világ volt mint amit addig tanultam. Térben kellett alkotni és nem egy papírlapon. Beláttam a kulisszák mögé, hogy hogyan készül egy kirakat ami odavonzza a tekintetet, hogyan készülnek a cégtáblák az apró betűiktől a 3D-s mintákig. Más világ volt és kívülálló voltam. Megtanultam térben rendezni ugyan, de nem az én világom volt, megtanultam cégtáblákat készíteni, de az sem az én világom volt… Elmondhatom viszont, hogy a legjobbaktól tanultam és ha nem is sajátítottam el ezeket a szakmákat teljesen tökéletesen (amit megjegyzem évekig tanulnak) mégis kaptam tőlük két kis kirakóst ami az egészemhez tartozik!

 

Az életem minden szakaszában felbukkant valaki aki mutatott egy újfajta technikát vagy egy teljesen más irányvonalat mint a gafika. Akkor kezdett elterjedni a kreatív falfestés és jöttek a felkérések! Első körben gyerekszobákba festettem, szerettem nagyon végre nagyban festeni! A papír mindíg bekorlátozott A4-es A3-as A2-es, de én szerettem volna valami hatalmasat festeni, ahol nincsenek korlátok. Az évek során mindig jött egy nagyobb egy nehezebb festmény a falra és persze mindig az aktuális volt a kedvenc, de hiányzott valami és új fordulat jött megint az életemben.

 

 Egy nagyon kreatív ismerősömön keresztül találkoztam a rétegelt falemezzel, a falióra készítéssel és a pirografikával! Nagyon megtetszett ez az újdonság és alig vártam hogy én is rétegelt falemezre tudjak égetéssel alkotni! Tele volt a lakás különböző méretű falapokkal, voltak egészen óriásiak is (azokra később festmények kerültek) a kicsiket viszont égettem amikor csak volt rá időm, mert a maga a folyamat lassú, időigényes. Kitapsztaltam és imádtam! Gyártottam a pirogravírozóval égetett dolgokat, már csak a formát hiányoltam…
Más ember lánya smink készletet kér vagy valami nagyon szuper csajos dolgot, de én!? Egy asztali dekorpírfűrész volt az álmom! És egyszercsak ott volt! A férjemtől és az anyukámtól kaptam születésnapomra. Elkezdtem vele dolgozni, de teljesen más volt mint a finom munkát igénylő művészet…. Itt már nagyon figyelni kellett, főleg hogy az ujjaim hova rakom 😀 és jöttek szépen sorban az órák!

 

Mindig belekóstoltam a különféle technikákba, művészi dolgokba, de valahogy a falfestés mindig visszajött.
Ott volt igazán terem kibontakozni, mert nem voltak korlátok.
Falfestésnél mindig szemmértékkel dolgozom, nem szoktam méregetni, van hogy pecekig csak ülök az üres fal elött és fejben már rajzolok is rá! Amikor fejeben összeállt a kész terv akkor csak nekifogok és készül!